A nagy tűzijáték

Ma van az a nap, ami után szinte minden fotós blogján, a közösségi oldalakon különböző szemléletű és perspektívájú képek jelennek meg a más-más helyszínen pompázó tűzijátékokról. Már egyszer fotóztam tűzijátékot, akkor meg is osztottam itt a tapasztalataimat s az eredményt. Azóta még egyszer sikerült lencsevégre kapnom az esti fényjátékot, így arra való tekintettel, hogy éjfélkor minden valószínűség szerint dög leszek kievickélni a meleg lakásból, ezeket osztom meg veletek. A képek  még október közepén készültek Kolozsváron, amikor két (fotós) barátommal (András Eduárd és Biszak Szabolcs) nyakunkban a fotómasinákkal Kolozsváron és környékén tekeregtünk. A képek a Fellegvárról készültek a Feleki tető lábánál levő új lakóövezetről és a Grand Hotel Italiaról. Így a mai napon nem csak én leszek a legdögebb tűzijátékfotós a környéken, de az első is, aki a tűzijátékos fotóit publikálja. Szóval boldog új évet kívánok mindenkinek!

Amikor időm engedi még teszek fel hasonló bejegyzéseket, ha ez tetszett és nem szeretnél az újakról lemaradni, akkor kövess a Facebook-on, Twitteren vagy a Google+-on

Ablak az udvarra

(+)

A magányos lovas

(+)

Igen, azt is gondolhatnánk, hogy ez Jhonny Deep filmjéből valami kósza jelent, vagy backstage-es készülődés, de nem.

A Székelyek Nagy Menetelése

... a fényképezőgépemen keresztül. (Nézd nagyban +)

Ha tetszett amit láttál, oszd meg másokkal is, ha szeretnél máskor is itt nézelődni, ne felejtsd el lájkolni a blog FB oldalát.

Eladó ez+az

Hosszas mérlegelés és rágódás után néhány hónapja úgy döntöttem szeretett Pentax márkámról egyelőre átváltok a Nikonra. Az évek alatt megvásárolgatott és bevált felszerelésem nagy részét már eladtam, most a megmaradt daraboktól is fájdalmas búcsút veszek. Eladó sorba kerültek a következő fotós cuccaim:

Sigma 10-20mm F4-5,6

Aki szereti a teret megmutatni, annak elengedhetetlen kiegészítője egy jó minőségű nagylátószögű lencse. Ajánlom épület (külső, belső), város, természet fotózáshoz, de mostanában az eseményfotósoknak is nagy kedvence. Eredeti dobozával, gyöngyvászon tokjában, első hátsó kupakkal  vihető is. (Pentax bajonett) Ár: 1500 lej

Pentax 50mm f1,4

Eladva A fix optika előnyeit nem hiszem, hogy bárkinek is kellene magyaráznom, akárcsak a nagy fényerő hasznosságát. Minden fotós táskájában ott lapul egy ötvenes fix, ez alól te sem lehetsz kivétel. Hibátlan állapotban, bőrszütyőjében, első hátsó kupakkal, használati könyvecskéjével lehet a tiéd. Ár: 1050 lej

Kata DR466i

Valamiben hordani kell a felszerelést és én nagyon szerettem is a képen látható táskát, de az új felszerelésem méretesebb, így kinőttem. A Kata az egyik vezető gyártó a fotós táskák készítői közt. Átgondolt, megbízható, jó anyagfelhasználás jellemzi a termékeit s ez alól nem kivétel ez a példány sem. Elfér benn egy váz, közepes méretű obikból négy, kiegészítők. Van egy külön rekesz felül, ide jöhet bármi (felső, szendvicses doboz, stb., laptop rekesz (17"), zsebek, állvány rögzítő. Ár: 300 lej

Pentax O-RC1 távirányító

Három gombos, vízhatlan távirányító. Ár: 50 lej

Megvagy napkutya

Vasárnap délután a város melletti dombokon sétáltunk, amikor az alábbi jelenséget vettük észre. Egyből beugrott Grimpix pajti blogjának egy régebbi bejegyzése a halojelenségről, népiesebben a napkutya jelenségről. Még akkor olvasgattam a témában s tudva, hogy nem minden nap látunk ilyent, le is fényképeztem. Nem olyan nagy intenzitású, mint a neten fellelhető profi fotókon, de ez mégis csak az én nap kutyám. Azaz napkutyáim, mert Udvarhely fölött rögtön kettő is kialakult.

Napkutya (wikipedia):

"A melléknap (parhelia) vagy naphalo (napkutya néven is említik, de ez nem a tudományos elnevezése a jelenségnek), egy a halojelenségek körébe tartozó légköri fénytünemény, amely a napkorongtól két oldalon elhelyezkedő fényes foltok formájában jelentkezik. A foltok lehetnek fehérek vagy színesek, gyakran csak az egyik oldalon lévő látható belőlük. A melléknapokat a levegőben levő jégkristályokon megtörő fény hozza létre. A melléknapok kialakulásához lapos hatszögletű jégkristályok jelenléte szükséges. Általában magasan lévő fátyolfelhőkön alakul ki, de nagyon hideg idő esetén létrejöhet alacsonyan elhelyezkedő, gyémántpornak nevezett jégkristályokon is. Ezek a kristályok prizmaként viselkedve a Nap fényét 22 fokkal eltérítik, így a melléknapok általában a napkorongtól 22 fokos távolságra helyezkednek el. Ha a kristályok elhelyezkedése teljesen véletlenszerű, akkor egy halojelenségnek nevezett fénygyűrű látszik a Nap körül. Gyakran azonban a levegőben süllyedő kristályok függőleges elhelyezkedésűek lesznek, ekkor a napfényt vízszintesen törik meg és melléknap jön létre. A melléknapok mindig a napkoronggal azonos magasságban figyelhetők meg.

Éjszaka hasonló módon alakulhat ki a mellékhold jelensége, azonban az jóval halványabb, így észrevétele is nehezebb, főleg telihold idején figyelhető meg halvány, fehéres fényfoltokként."

Először csak a jobb oldali látszott.

Majd megjelent a másik is.

Kútásók

 ***

  ***

 ***

  ***

  ***

   ***

 ***

Fotózz tűzijátékot

Valahogy eddig úgy jött össze, hogy nem igazán fotóztam tűzijátékot. Ennek két oka volt, vagy nem volt nálam gép vagy már nem voltam olyan állapotban. A negyedik székelyudvarhelyi Szent István-napok záróakkordjaként szereplő tűzijáték remek lehetőségnek kínálkozott, hogy elveszítsem tűzijáték fotózós szüzességem. Bár ha jól emlékszem egyszer egy szilveszterkor készítettem pár nem emberi nézésre alkalmas képet, de azokat inkább elfelejtem. A tűzijátékot megelőzően már a helyszínen dolgoztam, így amikor a programok a vége fele jártak, elindultam helyszínt keresni. Tudva, hogy a Patkó feletti térre lövik fel a pirotechnikát, elkezdtem a térről kifelel hátrálni. Központi református templom, Kossuth utca sarka, taxi megálló s ahogy mind távolodtam s kerestem az ideális helyszínt, rádöbbentem, ahhoz hogy néhány jellegzetes épületet is belekomponáljak és a tűzijáték is jól látszódjon, a Küküllő szálloda teteje a legideálisabb. Külön megköszönném a szálloda menedzserének Dobrița Ildikónak, hogy minden gond nélkül felengedtek a tetőre, illetve Rózsa Árpádnak a portásnak, aki felkísért és végigvezetett a tetőn, hogy nehogy valami bajom essen.

Adott volt a helyszín, ami jó kilátása volt, viszont mozgáslehetőségemet igencsak lekorlátozta. A pontos kezdés miatt csak kapkodva tudtam beállítani a gépet és megkomponálni a képet. Bár tapasztalatom nem sok volt a tűzijáték fotózásban, több féle beállítást is olvastam, amit ilyenkor alkalmaznak. Én most a lerekeszelt fél perces expók mellett döntöttem. Sajnos a tűzijáték ahhoz túl rövid volt, hogy kísérletezzek, de fogyasztható kép így is készült. Kattints rájuk a nagyobb méretért!

Eleinte még a torony magasságát sem haladta meg a tűzijáték. Aztán mire átkomponáltam a képet, beindult a buli csak akkor már nekem lógott ki a képből.

 ***

 ***

Te fotóztad a tűzijátékot? Hogy sikerült?

Amikor időm engedi még teszek fel hasonló bejegyzéseket, ha ez tetszett és nem szeretnél az újakról lemaradni, akkor kövess a Facebook-on, Twitteren vagy a Google+-on

Így fotóztam én helikoptert

Néhány napja Völgyi Attila fotóriporter blogján olvastam, hogy a Die Hard 5 tavaly budapesti forgatásán megjelent a honvédség Mi-24-es helikoptere is. A fővárosi sajtófotósoknak (paparazziknak) több sem kellett, hogy a forgatás ideje alatt feltöltött aksikkal és rakéta méretű obikkal a város különböző kilátóiról lessék, mikor tűnik fel a helikopter vagy éppen maga Bruce Willis. A helikopterről készült fotókat illetően kisebb vita alakult ki a fotósok, kommentelők körében, hogy milyen is a jó helikopter fotó. Mennyire kell kimerevíteni a pillanatot vagy kell a rotorlapátok bemozdulása, kockáztatva, hogy bemozdul az egész kép vagy kelleténél mosottabb lesz a háttér. A bejegyzést olvasva, eszembe jutott, hogy egyszer én is fényképeztem helikoptert, igaz nem katonait, hanem a Vásárhelyről Udvarhelyre érkező majd oda távozó SMURD helikopterét. Elő is kerestem a tavaly készült képeket, hogy lássam nálam miként pixelesedtek a rotorlapátok.

 ...

 ...

 ...

...

Azt ugyan hozzá kell tenni, hogy ezek a képek felszállásnál, illetve a városi stadion elhagyása közben készültek, ahol maga a helikopter nem haladt túl nagy sebességgel. Plusz, az is könnyítette a dolgom, hogy nem kellett egy mozsárágyú méretű objektívet megtartanom (hiszen nincs is :)).

Te fotóztál már helikoptert?

Ha valaki felismeri a helikopter típusát, akkor megkérem egy kommentbe írja meg.

Frissítés: közben többen is jelezték, hogy egy Eurocopter EC135 T2-es helikoptert sikerült lencsevégre kapni. Egyéb érdekes infókért olvassátok el Bálint Csaba kommentjét a bejegyzés alatt.

Szembe mentünk, de nem ismertük egymást – megszületett a lányom

Mivel a másik blogom továbbra is szarakodik, kénytelen vagyok ide feltenni. Van fotó is. :)

Egy pillanatra nem figyeltünk oda s megszületett Dorka nevű lányunk. Negyvenedik hét, minden a legnagyobb rendben. Semmi nyomát nem adta annak a kis pocaklakó, hogy ki szeretne jönni. Ma reggel Zsuzsa még bement a munkahelyére. Délelőtt NST (jelentsen ez bármit is) vizsgálaton volt, aztán ebéd körül néhány kósza görcs jelentkezett. Öt órára, az éppen esedékes vizsgálatra volt hivatalos.

Négykor értem haza. Négy óra húsztól az addig kusza görcsök, öt perces fájásokká rendeződtek. A váróban egy kihagyás, de a fájások csak jöttek. Gyors vizsgálat után Szabó doktor jelezte, hogy mehetünk fel a szülészetre, a szülés megkezdődött.

A szülészet előterében, az egyik nővéreke szólt a mellettem várakozó leendő apukának, hogy a reggel óta vajúdó feleségénél hamarosan megindul a szülés. Fél óra, egy óra s meglesz, aztán jöhet Zsuzsa s közben rám fordította tekintetét. Gondoltam addig elrendezem Hanna lányomat, hogy ha belecsúszunk az estébe, akkor ő idejébe feküdjön le. Mozgósítottam „cicás mamát”, hogy mostantól rá van bízva s ha nem érek haza idejébe akkor fektesse. Még szervezem a dolgokat, amikor Zsuzsától kapom az sms-t (18ó 19p-kor), hogy megrepesztették a burkot. Száguldok vissza a kórházba, de a kapus feltart azzal a kérdéssel, hogy hova-hova? Mondom, szül a feleségem, mennék be. Apás szülés? Nem. Akkor? Megvárnám az előtérben, hogy mégis mi lesz, válaszolom. Értetlenül néz rám. Kérdezem, hogy kell valami engedély vagy mi? Erre kiselőadásba kezd, hogy mennyi idő a szülés, aztán ha most vitték be, akkor hóhóhóhó még ki tudja mennyit vajúdik. Aztán ha mondjuk meg is szül, akkor négy óra mire kiengedik… csak nem karom azt is megvárni? A bicska kezd kinyílni a zsebemben. Nem igazán értem, az előadás lényegét, türelmem sincs s kedvem se megérteni. Már éppen vesznék össze vele, amikor megszólal a telefonja és elkezd rajta beszéli. Majd legyint, hogy menjek. Óóó, ha nem lennék elfoglalva a szüléssel, de szívesen orrba vágnám. Na mindegy, nem ér annyit, hogy az őrsön várjam a szülést. A lépcsőn rontok felfele, miközben azon agyalok, hogy melyik objektívemet tegyem a gépre, vakuzzak vagy ne? Leköt a téma, észre sem veszem, hogy tovább megyek s egy emelettel fennebb, az újszülött osztálynál állok meg. Indulok lefele, a lépcsőfordulóban vagyok amikor, szembe jön egy nővér, kezében egy újszülött. Gyors pillantás a kendővel letakart babára, de szedem is lábam, mert ezek szerint megszül a reggel óta vajúdó kismama és mi vagyunk soron. A folyosón még mindig aggódó tekintete cikázik a leendő apukának. Kérdem ki volt ez a kisbaba, nem a felesége szült meg? Nem, Kakasy baba volt – jön a válasz.

Az csak természetes, hogy sehol senki, akitől bármi infot meg lehetne tudni a kismamáról vagy az újszülöttről. Minden ajtóra jó láthatóan ki van írva, hogy belépni tilos. Sőt a legtöbb ajtó kártyás beléptetővel van felszerelve. Esély nincs megtudni, hogy hogy van a családom. Várni kell, amíg valaki kijön. De ez lehet tíz perc vagy egy óra.

Végül egy ajtónyitásnál megtudom, hogy jól van Zsuzsa és Dorka is. Ha felmegyek az újszülött osztályra, akkor még meg is mutatják.

Tehát 2013. május 28-án 18 óra 30 és 45 perc között megszületett Kakasy Dorka, kereken 4 kilóval és 55 centivel.

Még egyszer volt egy hasonló élményem >>kat<<.

A főnököm, aki pénzt akar csinálni

Ez a bejegyzés igazából a másik blogomra készült, de ott sajnos valami technikai gondok miatt nem tudom menteni a bejegyzést. Mivel szervesen kapcsolódik a fotózáshoz így átmenetileg (vagy végleg) ide töltöm fel. Fogadjátok szeretettel.

Van nekem egy főnököm, elég fura figura. Legújabb mániája, hogy pénzt fog csinálni. Pár éve, amikor megismertem, úgy jött Udvarhelyre, hogy az álmait hajtotta, na meg ide való a gyerekének anyja. Szóval úgy ismertem meg a fickót, hogy ő az az ember, aki megálmodott magának valamit, amit elkezdett összerakni, az életét úgy alakította, hogy az szépen simuljon az álomhoz. Egy ideje rájött, hogy nehéz lesz mindig befektetőket találni, akik az álmait finanszírozzák, így kitalálta, hogy még mielőtt elzárják a pénzcsapot, elkezdi ő termelni a lóvét. Ez a döntés sok szárnyaló sast kényszerített már a földre és csinált belőle keménykedő struccot. De addig, amíg eldől, hogy strucc vagy griff madár lesz belőle én roppant jókat szórakozok.

Mivel nem környékbeli, nem csak furán viselkedik, de fura, nem a megszokott poros kisváros ötletekkel áll elő.

Szóval jön a világmegváltó ötleteivel, amire mi időnként nagyon hülyén nézünk, de bólogatunk, mert mégis csak ő a főnök – mondjuk az igazsághoz hozzatartozik, hogy eddig minden idiótasága bejött vagy úgy állította be, hogy bejött.

Egyik nap elő áll azzal az agymenéssel, hogy őt most mindenki meg kell ismerje, aki potenciális ügyfél lehet. Azt mondja, kell egy megbízható arcot adni a bulihoz, mielőtt a Zebramédiás pénzcsinálós gépezetével beszedi a nagy lovét. Ez nem rossz meglátás, tudva hogy felénk úgy születnek a nagy bizniszek, hogy épp ki kivel spanol és kit utálnak közösen. Az igazat megvallva, én szurkolok neki. Ha neki bejön, akkor az nekem csak jót jelent (stabil munkahely, nagyobb fizetés – remélem).

A minap azt mondja kéne egy interjú vele, ahol elmondja milyen vagány csávó is ő és milyen jól kiszolgálja majd a klienseket s kéne csináljak pár pöpec képet az interjú mellé, amivel Szaszát nyaggatta. Kérdem, hogy hol szeretné a fotózást. Azt mondja legyen az I. Emeleten, mert az megy a stílusához. Vigyázz! Nem röhögtem ki azonnal, csak amikor visszament az irodájába. 1. Az I. Emelet amikor megnyílt arról volt híres, hogy nagyon összefutottak a stílusok és nem egymás előnyére. 2. A főnökömnek mióta van stílusa? De legyen. A megbeszélt időben ott vagyok, rá is jövök, hogy a helyszínre nem feltételen a stílus miatt eshetett a választás, hanem a kávézó reggeli forgalmát tekintve senki sem zavarja meg az interjúval egybekötött fotózást. Még a pincérlány is unottan ásítozza végig a blitz villogását. 

Stílus

Hát a főnököm azt hitte, hogy ha a nyakára teker egy rojtos szélű kendőt, amire ráaggat egy nagy darab fülest (multikulti nagyvárosokban a fiataloknál menő kiegészítők) és kitesz maga elé egy rózsaszín jegyzetfüzetet, akkor van stílusa. Biztos a budin ülve valami „sztívdzsobbszos, hogyan hódítsuk meg a világot Nagy Sándor módjára a huszonegyedik században” könyvből olvasta, miközben zöld filccel ki is emelte a szívét megdobogtató sorokat.

Kezdődjön a fotózás. Mondom neki, hogy azért csodákat ne várjon, mert hozott anyagból dolgozom. Azt mondja, úgy fényképezzem, hogy legyen laza a képeken, sugározzon, hogy ehhez a csávóhoz érdemes fordulni és érti, amit csinál. Én megpróbáltam kihozni, amit lehetett és itt meg is mutatok néhány képet a sorozatból. Lássuk gesztikulálásával milyen üzenetet közvetít, ahogy én látom.

 Emlékszünk ugye mit kell kihozzak belőle? Laza, megbízható, érti a dolgát, hozzá érdemes fordulni. Erre ilyen pofákat vágott.

Amikor belemelegedett... nagy marokkal nyúlok a pénzedért.

 

Ide minden pénzeddel!

 Ha kell ezzel a két ujjammal nyúlok a se**edbe, hogy kiszedjem minden pénzed.

Amikor előre nem egyeztetett kérdést tett fel Szasza.

Megkérdeztük, mi lesz ha bejön a biznisz?

 

 És végül, ahogy már mondtam, ide minden lóvét!

Ha érdekel ide kattintva elolvashatod, hogy a főnökömék hogyan látják ugyanezt a beszélgetést: >>katt<<.

Neked mit üzennek a képek? :)