Van
nekem egy főnököm, elég fura figura. Legújabb mániája, hogy pénzt fog csinálni.
Pár éve, amikor megismertem, úgy jött Udvarhelyre, hogy az álmait hajtotta, na
meg ide való a gyerekének anyja. Szóval úgy ismertem meg a fickót, hogy ő az az
ember, aki megálmodott magának valamit, amit elkezdett összerakni, az
életét úgy alakította, hogy az szépen simuljon az álomhoz. Egy ideje rájött,
hogy nehéz lesz mindig befektetőket találni, akik az álmait finanszírozzák, így
kitalálta, hogy még mielőtt elzárják a pénzcsapot, elkezdi ő termelni a lóvét.
Ez a döntés sok szárnyaló sast kényszerített már a földre és csinált belőle
keménykedő struccot. De addig, amíg eldől, hogy strucc vagy griff madár lesz
belőle én roppant jókat szórakozok.
Mivel
nem környékbeli, nem csak furán viselkedik, de fura, nem a megszokott poros
kisváros ötletekkel áll elő.
Szóval
jön a világmegváltó ötleteivel, amire mi időnként nagyon hülyén nézünk, de
bólogatunk, mert mégis csak ő a főnök – mondjuk az igazsághoz hozzatartozik, hogy eddig minden idiótasága bejött
vagy úgy állította be, hogy bejött.
Egyik
nap elő áll azzal az agymenéssel, hogy őt most mindenki meg kell ismerje, aki
potenciális ügyfél lehet. Azt mondja, kell egy megbízható arcot adni a bulihoz,
mielőtt a Zebramédiás pénzcsinálós gépezetével beszedi a nagy lovét. Ez nem
rossz meglátás, tudva hogy felénk úgy születnek a nagy bizniszek, hogy épp ki
kivel spanol és kit utálnak közösen. Az igazat megvallva, én szurkolok neki. Ha
neki bejön, akkor az nekem csak jót jelent (stabil munkahely, nagyobb fizetés –
remélem).
A
minap azt mondja kéne egy interjú vele, ahol elmondja milyen vagány csávó is ő
és milyen jól kiszolgálja majd a klienseket s kéne csináljak pár pöpec képet az
interjú mellé, amivel Szaszát nyaggatta. Kérdem, hogy hol szeretné a fotózást.
Azt mondja legyen az I. Emeleten, mert az megy a stílusához. Vigyázz! Nem
röhögtem ki azonnal, csak amikor visszament az irodájába. 1. Az I. Emelet
amikor megnyílt arról volt híres, hogy nagyon összefutottak a stílusok és nem egymás
előnyére. 2. A főnökömnek mióta van stílusa? De legyen. A megbeszélt időben ott
vagyok, rá is jövök, hogy a helyszínre nem feltételen a stílus miatt eshetett a
választás, hanem a kávézó reggeli forgalmát tekintve senki sem zavarja meg az
interjúval egybekötött fotózást. Még a pincérlány is unottan ásítozza végig a
blitz villogását.
Stílus
Hát
a főnököm azt hitte, hogy ha a nyakára teker egy rojtos szélű kendőt, amire
ráaggat egy nagy darab fülest (multikulti nagyvárosokban a fiataloknál menő
kiegészítők) és kitesz maga elé egy rózsaszín jegyzetfüzetet, akkor van
stílusa. Biztos a budin ülve valami „sztívdzsobbszos, hogyan hódítsuk meg a
világot Nagy Sándor módjára a huszonegyedik században” könyvből olvasta,
miközben zöld filccel ki is emelte a szívét megdobogtató sorokat.
Kezdődjön
a fotózás. Mondom neki, hogy azért csodákat ne várjon, mert hozott anyagból
dolgozom. Azt mondja, úgy fényképezzem, hogy legyen laza a képeken, sugározzon,
hogy ehhez a csávóhoz érdemes fordulni és érti, amit csinál. Én megpróbáltam
kihozni, amit lehetett és itt meg is mutatok néhány képet a sorozatból. Lássuk
gesztikulálásával milyen üzenetet közvetít, ahogy én látom.
Emlékszünk ugye mit kell kihozzak
belőle? Laza, megbízható, érti a dolgát, hozzá érdemes fordulni. Erre ilyen
pofákat vágott.
Amikor belemelegedett... nagy marokkal nyúlok a pénzedért.
Ide minden pénzeddel!
Ha kell ezzel a két ujjammal nyúlok a
se**edbe, hogy kiszedjem minden
pénzed.
Amikor előre nem egyeztetett kérdést
tett fel Szasza.
Megkérdeztük, mi lesz ha bejön a
biznisz?
És végül, ahogy már mondtam, ide minden lóvét!
Ha érdekel ide kattintva elolvashatod, hogy a főnökömék hogyan látják ugyanezt a beszélgetést: >>katt<<.
Neked mit üzennek a képek? :)
