A főnököm, aki pénzt akar csinálni

Ez a bejegyzés igazából a másik blogomra készült, de ott sajnos valami technikai gondok miatt nem tudom menteni a bejegyzést. Mivel szervesen kapcsolódik a fotózáshoz így átmenetileg (vagy végleg) ide töltöm fel. Fogadjátok szeretettel.

Van nekem egy főnököm, elég fura figura. Legújabb mániája, hogy pénzt fog csinálni. Pár éve, amikor megismertem, úgy jött Udvarhelyre, hogy az álmait hajtotta, na meg ide való a gyerekének anyja. Szóval úgy ismertem meg a fickót, hogy ő az az ember, aki megálmodott magának valamit, amit elkezdett összerakni, az életét úgy alakította, hogy az szépen simuljon az álomhoz. Egy ideje rájött, hogy nehéz lesz mindig befektetőket találni, akik az álmait finanszírozzák, így kitalálta, hogy még mielőtt elzárják a pénzcsapot, elkezdi ő termelni a lóvét. Ez a döntés sok szárnyaló sast kényszerített már a földre és csinált belőle keménykedő struccot. De addig, amíg eldől, hogy strucc vagy griff madár lesz belőle én roppant jókat szórakozok.

Mivel nem környékbeli, nem csak furán viselkedik, de fura, nem a megszokott poros kisváros ötletekkel áll elő.

Szóval jön a világmegváltó ötleteivel, amire mi időnként nagyon hülyén nézünk, de bólogatunk, mert mégis csak ő a főnök – mondjuk az igazsághoz hozzatartozik, hogy eddig minden idiótasága bejött vagy úgy állította be, hogy bejött.

Egyik nap elő áll azzal az agymenéssel, hogy őt most mindenki meg kell ismerje, aki potenciális ügyfél lehet. Azt mondja, kell egy megbízható arcot adni a bulihoz, mielőtt a Zebramédiás pénzcsinálós gépezetével beszedi a nagy lovét. Ez nem rossz meglátás, tudva hogy felénk úgy születnek a nagy bizniszek, hogy épp ki kivel spanol és kit utálnak közösen. Az igazat megvallva, én szurkolok neki. Ha neki bejön, akkor az nekem csak jót jelent (stabil munkahely, nagyobb fizetés – remélem).

A minap azt mondja kéne egy interjú vele, ahol elmondja milyen vagány csávó is ő és milyen jól kiszolgálja majd a klienseket s kéne csináljak pár pöpec képet az interjú mellé, amivel Szaszát nyaggatta. Kérdem, hogy hol szeretné a fotózást. Azt mondja legyen az I. Emeleten, mert az megy a stílusához. Vigyázz! Nem röhögtem ki azonnal, csak amikor visszament az irodájába. 1. Az I. Emelet amikor megnyílt arról volt híres, hogy nagyon összefutottak a stílusok és nem egymás előnyére. 2. A főnökömnek mióta van stílusa? De legyen. A megbeszélt időben ott vagyok, rá is jövök, hogy a helyszínre nem feltételen a stílus miatt eshetett a választás, hanem a kávézó reggeli forgalmát tekintve senki sem zavarja meg az interjúval egybekötött fotózást. Még a pincérlány is unottan ásítozza végig a blitz villogását. 

Stílus

Hát a főnököm azt hitte, hogy ha a nyakára teker egy rojtos szélű kendőt, amire ráaggat egy nagy darab fülest (multikulti nagyvárosokban a fiataloknál menő kiegészítők) és kitesz maga elé egy rózsaszín jegyzetfüzetet, akkor van stílusa. Biztos a budin ülve valami „sztívdzsobbszos, hogyan hódítsuk meg a világot Nagy Sándor módjára a huszonegyedik században” könyvből olvasta, miközben zöld filccel ki is emelte a szívét megdobogtató sorokat.

Kezdődjön a fotózás. Mondom neki, hogy azért csodákat ne várjon, mert hozott anyagból dolgozom. Azt mondja, úgy fényképezzem, hogy legyen laza a képeken, sugározzon, hogy ehhez a csávóhoz érdemes fordulni és érti, amit csinál. Én megpróbáltam kihozni, amit lehetett és itt meg is mutatok néhány képet a sorozatból. Lássuk gesztikulálásával milyen üzenetet közvetít, ahogy én látom.

 Emlékszünk ugye mit kell kihozzak belőle? Laza, megbízható, érti a dolgát, hozzá érdemes fordulni. Erre ilyen pofákat vágott.

Amikor belemelegedett... nagy marokkal nyúlok a pénzedért.

 

Ide minden pénzeddel!

 Ha kell ezzel a két ujjammal nyúlok a se**edbe, hogy kiszedjem minden pénzed.

Amikor előre nem egyeztetett kérdést tett fel Szasza.

Megkérdeztük, mi lesz ha bejön a biznisz?

 

 És végül, ahogy már mondtam, ide minden lóvét!

Ha érdekel ide kattintva elolvashatod, hogy a főnökömék hogyan látják ugyanezt a beszélgetést: >>katt<<.

Neked mit üzennek a képek? :)