Betekintés a reggeli kis semmiségek kertjébe

Vasárnap hajnali öt óra húszkor keltem. Oka, hogy hosszas ígérgetés után most bírtam rá magam, hogy meglátogassam Fülöp Lóri fotós barátom agyagfalvi otthonában, egy közös hajnali fényvadászatra. Mondanám, hogy az idő nem kedvezett, hiszen a ködöt vágni lehetett, de fotózás szempontjából ez releváns, hisz a környezeti tényezők csak a témát írják át, az eseményt nem. Sötétben mentünk fel a kertjük fölé emelkedő dombra, aminek pontos nevére már nem emlékszem, de az akasztáshoz kötődött. Elbeszélések szerint régebb itt akasztották fel azokat, akiket arra ítélteket.

Kitartóan vártuk a köd felemelkedését új barátunkkal, de több órai várakozás sem volt elég.

Helyette megleshettem hol és hogyan készülnek évek óta a Reggeli kis semmiségek sorozat oly kedves képei. És ne feledkezzünk meg a motivációról sem, ugyanis az sem hétköznapi. A saját maga szórakoztatásán túl Lóri, miután leszokott a dohányzásról, egyfajta pótcselekvésként járt ki a kertbe fényképezni. A reggeli cigi helyett inkább egy-egy reggeli képpel lepte meg magát és nagy örömünkre minket.

Lassan haladtunk a köddel ölelt domboldalon, néhány méterenként megállva, időztünk, fényképeztünk és nagyon jókat beszélgettünk a fotózásról, munkáról, elvekről. Hiába volt hideg és korlátozott a köd és kóstolgatott a hajnali mínusz, az a néhány óra, amit az oldalban töltöttünk szinte perceknek tűnt és még így is készült néhány kedves fénykép.

Lóri a megszokott profizmussal hozta a tőle elvárható sokadjára is különleges "kis semmiséget".

A fotók készítésének technikai részéhez tartozik, hogy ellesve Lóri módszerét,  tavaly vásárolt Nikkormat FT2-emről letekertem a teljesen manuális 50-es obimat és azzal próbálkoztam.

Ha tetszett, amit láttál, akkor oszd meg másokkal is. Ha szeretnél még hasonló bejegyzéseket látni, akkor lájkold a blog Facebook oldalát.